♦  Cziklinné Császár Mária

Tisztelt Mentő orvos és Kollégái!

Szeretnénk köszönetet mondani hihetetlen kitartással végzett munkájukért. 2014.02.09-én Bucsuszentlászlón a pincébe leesett sérült több mint 1 órán át tartó újra élesztése miatt.
Köszönjük hogy a lehetetlent is megpróbálva küzdöttek az életéért.
Munkájukhoz további kitartást kívánunk.
Köszönjük!

 

 

♦  Nádházi Szilvia

2009. július 12-én az akkor 35 éves férjemet infarktus érte. Végre megtaláltam a lehetőséget, hogy megköszönjem az akkor szolgálatban lévő mentősöknek, hogy olyan gyorsan érkeztek és rögtön megtalálták rosszullétének okát. Örökre hálás vagyok. Zalaegerszeg, Mártírok u. 70/A.

 

 

 

♦  Rózsás József :

Tisztelt zegi Mentőállomás!

Tegnap egy sajnálatos balesetnél -Ismerősöm szomszédságában egy Hölgy leesett a létráról gyümölcs szedése közben- volt szerencsém megtapasztalni a Mentőorvos Hölgy és a 2 Mentős Úr példátlan helytállását. Nehéz volt a terep, súlyos gerincsérült Hölgy....Úgy cselekedtek és viselkedtek a komoly szituációban, hogy tátva maradt a szám. "Munkájuk" közben a segítőkészség, a példátlan türelem és az önzetlenség messziről sugárzott. Büszke vagyok rá, hogy -még ha minimálisan is-, de segíthettem!!!!
Hölgyem és Uraim minden tiszteletem az Önöké!!!
Azt hiszem, tegnaptól másképp nézek a szirénázó mentőautókra!!!

Üdvözlettel:
Rózsás József.

Ui: a sérült Hölgynek természetesen mielőbbi felépülést kívánok!

 

 

♦  Darab Éva :

Kedves Mentősök! Nagyon köszönöm azt a sok segítséget amit évek óta már kapok önöktől, olyankor nem tudom megköszönni, ezért itt teszem.További sok sikert és minden jót kívánva az egész Csapatnak.

 

 

 

♦  Palkovits Attila :

 

Az isten áldja meg az összes zalaegerszegi mentőst. Ma van a második szülinapom 2009 márc. 22.én kerékpározás közben szívinfarktusom lett a baki tetőn, HUSZÁR TÜNDE doktornő és kollégái mentették meg az életemet, nem tudom elégszer megköszönni ÖRÖK HÁLA.

 

 

 

♦  Vass Lászlóné :

 

Tisztelt Mentő dolgozók!

Szeretném megköszönni jóságukat, áldozatos munkájukat azért, hogy 2010. szeptember 29-én éjjel megmentették lányom életét. Naponta érzem a hálát. Nem is tudják, mekkora szüksége van a 22 éves unokámnak az édesanyjára, mert Ő sajnos 100% rokkant. Nem beszél, pelenkázni kell, etetni, itatni. El sem bírom képzelni mi lett, volna, ha nem éli túl ezt a nagy veszélyt. Nagyon-nagyon köszönöm, a segítségüket. Kívánom, hogy sok betegen tudjanak segíteni. Őszinte tisztelettel.

 

Vass Lászlóné

( Komáromi Istvánné édesanyja )